Napjainkban nagyon nehéz igazán, számunkra megfelelő párt találni. Részemről lehet kicsit maradi vagyok, de harmincöt évesen már szeretnék megállapodni, gyereket vállalni egy olyan nő mellett, akit majd örökké szerethetek, mert kit ha nem azt a nőt, aki majd megajándékoz az élet legnagyobb csodájával, egy gyermekkel. Ezen okok miatt, igen, nagyon jól meg kell választanunk a párunkat, aki a társunk lesz, akár örök életre.
Erre vágyva becsöppent az életembe egy lány, aki pár évvel fiatalabb, de művész lévén sokkal értelmesebb és értékesebb a korabelieknél. Jó volt hallani, hogy hasonló elképzelései vannak mint nekem, így elkezdtünk ismerkedni. Minden alkalom, valami fantasztikus volt a társaságában, továbbá nagyon jó volt érezni, hogy ez kölcsönös. Minden perc ajándék volt a boldogságtól, amelyet egy séta alatt, egy étteremben vagy például egy moziban mellette tölthettem. Minden alkalom, mikor megérinthettem selymes bőrét, mikor belenézhettem ragyogással és melegséggel teli szemeibe, vagy épp mikor gyöngéd, pihe puha száját megcsókolhattam, az élettől nekem szánt hatalmas ajándékok voltak. Annyira komolyan gondoltam vele, hogy a korábbi hibáimból merítve, nem siettettem semmit, például megmondtam, nem akarom sürgetni a szexet sem, mert azt szeretném, mikor az elsőre megtörténik, az már igazából szeretkezés legyen kettönk között. A kémia is működött, mert hatalmas vonzódás volt a másik felé mindkettőnk részéről, így tudtuk, nem sokáig kell majd ezzel várni és fantasztikus lesz. Figyelmességem az irányába hatalmas volt, továbbá szerettem volna ha biztonságban érzi mellettem magát, amely ha együtt voltunk mindig meg is volt úgy gondolom, mert imádtunk egymás társaságában lenni.
Na igen ám, csak jöttek a passzolt és egyezett dolgok mellett, amelyekben különbözőek voltunk, amelyek szó szerint „legyilkolták” az addig szépen, tégláról téglára felépített érzéseket. A lány mint a művészvilágban edződött személyisége nem tudta elviselni azon problémáimat, amiket nehezen tudtam kezelni. Elsőre fura volt például, hogy majd esetekben látnom kell a szinpadon a páromat mással csókolózni, vagy miközben simogatják és csókolják a testét. Ekkor elmagyarázta, hogy ez olyan, mint egy kőművesnek, ha felhúz egy falat. Elfogadtam, és beláttam igaza van, csak a későbbiekben nem tette ezt hasonló dolgokkal. Az elejétől mindketten érdeklődtünk a másik által fontosnak vélt dolgok iránt, amely szintén kedvező volt az ismerkedésünk szempontjából. Részemről mindenben próbáltam éreztetni a lánnyal, hogy mellette állok, hiszen oly hatalmas cél volt előtte, amelyhez vezető úton rengeteg kudarc érheti majd még, megkeserítve mindennapjait, ezzel tisztában voltam. A merev hozzáállása, amelynek köszönhetően kiakadt még akkor is, ha hirtelen ötletként szerettem volna a névnapján egy ajándékkal meglepni, amit csak odaadok a kapuban és már megyek is tovább. De hát ugye nem volt aznapra megbeszélve találkozó, így nem lehetett odaadnom, valamint ha videóhivással hívtam, mert egy számomra örömteli dolgot szerettem volna vele is megosztani, akkor le lettem szólva, ő épp gyakorol, és még a saját édesanyját sem hivja videón soha megbeszélés nélkül. Tudom, kicsit lehet túl is toltam, mert ha kevesebbet adok valakinek, az néha több. Azt viszont nem láttam korrektnek, hogy ha valami bánt és elmondtam, akkor azokon kiakadt, ahelyett, hogy segitett volna megoldani, elmagyarázni vagy esetekben csak a szemembe nézve megnyugtatóan annyit mondani: Szeretlek!
Még a közös várakozás is fantasztikus volt a sürgősségin :)
Rengeteg kisebb, számára nagyobb hibám volt ezen rövid idő alatt ezt el kell ismernem, de mindből tanultam és mivel ennyire fontos volt számomra, változtattam is rajtuk. Nem véletlenül kértem őt, hogy segítsen nekem, hiszen a múltbéli rossz tapasztalatok által, ha hasonló helyzetbe kerülök egy nővel, azt lehet rosszul reagálom le a korábbiak fényében. Megbeszéltük, hogy amennyiben jó köztünk a kommunikáció és jelezzük a problémáinkat, akkor minden megoldható. Én ezeket jeleztem is, de inkább mindenért leszólt, lecseszett, (mert a lelkét megbántottam ha valamit elmondtam, amiben bizonytalan voltam) mint sem mellém állt volna. Tudtam nem lesz egyszerű, hiszen a művész világ sok dolgot teljesen másképp él meg az életben, de az alapértékei miatt, teljesen bíztam benne, hogy ezzel a lánnyal sikerülni fog akár örökre boldogan élnünk, elvégre hatalmas értékek vannak a személyiségében, csupán az a fránya művész gondolkodás...
Sajnos be kellett látnom, én biztosan tudtam volna szinte mindenben alkalmazkodni és változni miatta, de csak persze annyit, ami még számomra nem kellemetlen vagy már kínos. Ő viszont miattam nem tudott, mert előtte csak a kitűzött célja lebeg, aminek elérése érdekében minden áldozatot képes meghozni azt éreztem rajta, viszont így én csak második lettem volna a fontossági sorrendjében. Tudom, kellenek az embernek célok, de részemről jobbnak vélem kisebbek kitűzését, amelyet könnyebb elérnem és ha esetleg nem sikerül, akkor pedig kisebb célnál, kisebb a kudarcom.
Gagyi zeném szövege is sokatmondó lehet sokak számára
(Bocsánat, de komoly program nélkül készült)
Arra azért kíváncsi leszek, ha a Duna rekesztéséhez elegendő operaénekes és színész közül, ha Ő majd nem lesz befutott előadóművész idővel, akkor mivel foglalkozik majd a későbbi életében, miképp érti majd meg magát az egyszerű emberekkel, valamint hogyan működhet majd társként egy kapcsolatban azok után, ha ez a cél elérhetetlen volt számára. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy kissé mondhatni álomvilágban él, vagy nem is tudom hogy tudnám ezt megfogalmazni, de ezeket mind támadásnak, bántásnak vette, pedig ő is sokat tanulhatna most ebből az esetből. Legközelebb, ha tényleg ilyen komoly szándékokkal áll majd előtte egy férfi, aki a mai tendenciát nem követve, nem csak a külső alapján dönt, nem csak a sexre törekedik, hanem a belső értékeit figyelemmel kisérve szeretné őt meghódítani, szeretni és örökké mellette állna, akkor majd ne így kezelje a helyzetet.
Na szóval, egy nagyon szépen alakuló kapcsolat, egy számomra igen csak kedves lány mellett, azért ment tönkre, mert részemről mindig ki mertem mondani ha valami nem tetszett, ha nem értettem mi és hogyan történik. Ezek sorra problémák voltak, és hiába kértem segítsen ezeket mindig megérteni, beszéljük meg, ő csak támadott és támadott ezek miatt arra hivatkozva csupán, neki ezek mennyire rosszul esnek ha pl. az emlitett szinpadi csóknál féltékeny lennék. Hát szögezzük le, nem mindennap van művész barátnőm, nem mindennap kell olyan dolgokkal szembesülnöm, mint itt kellett, így részemről azt gondolom, alap elvárás volt, hogy segítsen nekem a támogatásával változnom és elfogadnom, felfognom a helyzeteket. Ő inkább kidobott, mert ugye gondolom a cél, a karrier sokkal fontosabb, mint sem felesleges energiát ebbe beletegyen kettőnk miatt, de hát el kell fogadni, nem vagyunk egyformák. Én mindig is elégedett voltam az életemmel, mindig is imádtam élni mert pozitiv ember vagyok. Sikerült legyőznöm a rákot, amelynek ha furán is hangzik, de nagyon sokat köszönhetek, mert azóta, még inkább megbecsülök mindent, amim van, és mindent elértem, amit szerettem volna. Van egy nagyon jó munkám, amivel jól tudok keresni és szeretem is csinálni, van házam, van autóm és nincs egy hitelem sem, továbbá tiszteletbeli tag vagyok olyan helyeken, amelyekből plusz bevételem van. Elismernek az emberek, nem tartanak rossz embernek és ennek fényében szeretek is jótékonysági dolgokban részt venni, kezdeményezni vagy csak szimplán segíteni és kész. Jót tenni jó, ezt sose feledjük. Egy dolog hiányzik már most csak az életemből ezeket átgondolva, hogy idővel legyen egy családom és a világ legboldogabb emberévé tegyen majd az a nő, aki megajándékozik majd egy gyermekkel.
Nem vagyok csak egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal
Ez van, így jártam, de egyben teljesen biztos vagyok, hogy ettől függetlenül bennem megmaradtak az érzések és lassan tompulnak majd el, csak csupán felfoghatatlan, hogy erre képes volt, mikor még egy igazán komoly alapokra helyezett lehetőséget sem adott nekünk az emlitett hozzáállással. Sajnálom ha számára elviselhetetlen volt bármely viselkedésem, de ő nem érezte át az én helyzetemet igazán, amely szinészként fura, ha nem tudja beleélni magát. Sajnálom, és részemről bánom meg nem is, mert ha nem mondtam volna ezeket ki, amik megbántották, akkor sosem tanulunk ebből.
Én úgy érzem, jobban tettem ha mindig kimondtam, ami zavart, mert ha tényleg van egy jól működö kommunikáció, akkor lehet megoldani a felmerülő problémákat. Nekem nagyon fontos, hogy meg legyen a bizalom, mert akkor szerintem bármikor távolság van két ember között, a zöldszemű szörny, legfeljebb egészséges formában ütheti fel a fejét. Szeretem kimutatni az érzéseimet, akár nap mint nap egy kisebb kedvességgel vagy ajándékkal, de főképp a párom irányába tett gesztusokkal és figyelmességgel. Ezek már itt is megvoltak, értékelte is őket és viszonzást is kaptam, ezért sem értem, miért nem lehetett a jövőre gondolva egy kis energiát belefektetni, hogy mellém álljon és segitsen, hiszen lehet jó lenne ha van mellette egy olyan társ az édesanyja mellett, aki végig támogatja és jóban rosszban mellette áll alakuljon bárhogyan is az életük. Utólag majd biztosan belátja, ebből több is lehetett volna, akár örökké tartó boldogság, de ezt már a döntése értelmében, sosem tudjuk meg, amit nagyon sajnálok.
Szerintetek mi egy jól működő kapcsolat legnagyobb mozgató rugója, esetekben mi lehet az, amely összetartja?
De szívesen veszem a kritikát a viselkedésemmel kapcsolatban, ezekből tudok majd a jövőben építkezni, bár tudom, sajnos nyers az őszinteségem sok esetben és ez másoknak bántó lehet. Minden jót Nektek!
